Március 14. Szerda
Gyorsan sikerült összepakolni, enni kicsit, úgyhogy időben érkeztem a pályaudvarra, a peronon vártam Pauline-t. Aztán csak vártam... Aztán elment az S-Bahn, aztán elment a második... Aztán a harmadiknál úgy döntöttem, hogy akkor megyek egyedül.
A szerda olyan nap, amikor nyugodtan mehetnek pár nélküli mászók is, mert van ott olyan ember, akinek csak a biztosítás a feladata. Hamar meg is találtam Jörg-öt, és megbeszéltem vele, hogy fogad aznap estére, úgyhogy napijegy (nem merem bevallani mennyibe került...), öltözködés, és irány a fal!
A falak: hát nem igazán jutok szóhoz sem, mert nem igazán lehet leírni, annyira fantasztikus hely! 1800 nm falfelület, ennek jó része 16 méter magas, a leghosszabb út 35 méter hosszú (most veszem észre, ehhez akármilyen kötél nem is elég...)
Jörg: egyre jobban élvezi, hogy nem csak mászást oktathat, hanem német órát is tarthat :). És nem csak a mászó szakszavakat, hanem a beszólásokat, mondásokat is elmagyarázza, szavanként tanítja meg! Ja egyébként mászó edzőnek is kiváló! Ismeri az összes falat, látja rajtad, hogy kicsit nehezebb, vagy könnyebb fal kellene-e, de mégis csak annyira fajt meg, amennyire te szeretnéd! Figyeli minden mozdulatod, és amit mászás közben nem mond, azt akkor magyarázza el, amikor lejössz.
Ja, és rögtön egy másik sráccal is összehaverkodtam, neki sem igazán van partnere, úgyhogy megbeszéltük, hogy legközelebb is együtt mászunk. Ja, mert hogy ezen az estén általában ő mászott előbe, aztán én a már bekészített kötéllel felülről biztosítva.
Na de inkább mutatok néhány képet:
Hát azt hiszem ideszokom...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.