Félév Drezdában

Március 19. Hétfő

Ma végre igazi előadást hallgathatok végig! Igazi órán vehetek részt, nem csak holmi megbeszéléseken! Végre, mióta itt vagyok már, és csak most kezdődik igazán!

Rájöttem, hogy kicsit sok a kredit az egész negyedik éves félévvel, meg nyelvvel együtt, úgyhogy a műemlékvédelmet rögtön kihagytam. Pedig most már tényleg lett volna megbeszélés... De nem baj, ebéd után jön a többi előadás, arra már bemegyek!

Azért felmerült, hogy igazából nem is olyan jó nekem ez a negyedik évfolyam. Az egyetlen előnye, hogy ezt a tervezést írta alá az Ipar tanszék, és ha másikat csinálok, azt tuti nem fogadják be. Meg különben is a terület sem tetszik, pénteken voltam kint. Egy egyveleg az egész, egy nem túl nagy területen az üres kaszárnyaépületektől a vadiúj irodákig, a műemlék kastélyoktól a tűzoltósági szertárig, a temetőtől a parkon át a kiskertekig minden van. Ja a börtönt és a teljesen kopár (de tényleg csak a puszta füld egyetlen fűszál nélkül) dombot sem kellene kifelejteni. Nem értem az egészet, nagyon idegen tőlem. Nem szívesen terveznék ide. De azért mégis jó lenne tervvel hazamenni, meg egyébként sem lenne anélkül elég kredit. Meg kéne tudni, hogy megy a harmadéven a tervezés... Megbeszélés szerda délelőtt, az pont jó, addig meg tudok járni a negyedéves tárgyakra! És majd akkor eldöntöm mit is akarok.

Az első óra, amire már tényleg bemegyek, a műemlékes prof egy másik órája. Utolsó percben érek fel az irodájába (merthogy ott is elfér az évfolyam, ott is meg lehet tartani az órát, szerencsére még nyitva az ajtó, nem késtem el. De üres iroda fogad... Aztán megtalálom a tanár egy innen nyíló kisebb szobában, ő meg nagyon megörül nekem! Beszélgettem már vele korábban is, és nagyon szimpatikus volt, úgyhogy megörültem, hogy amíg a többiek nem jönnek, kicsit kifaggathatom az aktuális gondjaimról.

Például ekkor már tudtam, hogy harmadéven ő az egyik tervezési konzulens, a legjobb információs forrás! És tényleg, nagyon segítőkészen elmagyarázta, hogy milyen programot szeretne csinálni, ad egy példányt a féléves ütemtervről, de erről majd később... Tetszik, amit csinál, jó a program (galéria, kiállítóterek, meg ami még ehhez kapcsolódik), szimpatikus a telek (Neustadt közepe: Albertplatz, fejlődő, karbantartott vidék, közlekedési csomópont, pezseg az élet), úgyhogy kezd egyre jobban érdekelni ez az évfolyam.

De úgy már akár a műemlékvédelem is beleférne, de kár hogy mégsem mentem be reggel. De még talán nem késő, most rákérdezek! A válasz lehangoló: a kurzus nem kötelező, a megbeszélésen senki nem jelent meg, a tárgy idén sem indul. De ha érdekel, tud ajánlani egy másodéves hasonló tárgyat. És még az órarendembe is passzol! Aztán kifakad, hogy ez a mai ifjúság mennyire nem érdeklődő, egyáltalán nem motivált. Ha egy tárgy nem kötelező, és esetleg kicsit olvasni kellene hozzá, rögtön nem érdekli. Itt van ez a Palladio kurzusa (láttam kifüggesztve róla egy lapot, de hogy jön ez most ide???), erre sem jött senki rajtam kívül. Na itt én megálltam egy pillanatra. Én egy másik órára jöttem! Hát kiderült, hogy azt egy másik tanár tartja, ki tudja hol... És szomorúan dobja a sarokba a Palladio-mappát: "Hát akkor idén sem lesz Palladio..."

Hát azt az órát már úgysem találom meg, amire indultam, meg már úgyis régen megy, úgyhogy leültem átgondolni a sorsom. Tetszik ez a harmadéves tervezés, és végülis a negyedéves is csak 1:200-ig jut el, jó eséllyel azt sem írja alá a tanszék otthon. Akkor meg már inkább csinálnék egy szimpatikus tervet, ami mellett még lehetőségem is lenne, hogy olyan tárgyakat vegyek fel, ami érdekel! Úgyhogy gyorsan összeállítottam egy teljesen új órarendet, persze rengeteg kérdőjellel, és a még hátralevő negyedéves órára már nem is mentem be...